Öröm volt annyi mosolygós arcot látni Charleroi repülőterén, mint szerdán, mikor az Újpest FC indult haza a belgiumi edzőtáborból. Az elégedettségre minden ok meg is van: az előző bajnokságban 6. helyezett Lokerentől 4-1-re, a szebb napokat is látott, de gyengécske Mechelentől 3-1-re sikerült kikapni, de sebaj, volt egy döntetlen is, a másodosztályú St. Truiden ellen. Hát meglepő, ha fapadossal hozták haza a lilákat?

Hótvicces, hogy az ember a repülőtéren baromi drágán vesz egy kávét, de még egy fapálcika sincs, hogy megkeverje, kénytelen szívószálat alkalmazni. Ilyen azért Ferihegyen nem volt.

Pénzt kért tőlem egy idősebb asszony az egyik aluljáróban. Nem volt nálam apró, bár ha lett volna, akkor sem adok, mert nem szerencsétlen hajléktalannak látszott, hanem hivatásszerűen koldulónak. Udvariasan elhárítottam kérdését, de még utánam kiáltott:

- Legyenek koszorúér-problémáid!

Hiába, no - a 21. század mindenkit elér.

Ígérem, nem csak a Nemzeti Dohányboltokkal fogok foglalkozni, de nagyon idegesít, hogy nem tudok pipadohányt venni. Mai eset:

- Pipadohányuk van?
- Arra a "D" nevűre (ez itt nem a reklám helye) tetszik gondolni?
- Nem az cigarettadohány.
- Akkor milyenre?
- Olyasmire, amit pipába lehet tömkörészni.
- Majd megkérdezem, hogy lesz-e. 

Először vásároltam Nemzeti Dohányboltban, csekély eredménnyel.

- Pipadohányuk van?
- Természetesen.
- Milyen?
- Valami pirosat hoztak, mindjárt megkeresem.
- És ha esetleg nem olyant szeretnék, tudnak nekem rendelni?
- Biztosan, de még nem alakult ki a rendszer.